PIHENŐNAP

No tegnap Laceeval arra az elhatározásra jutottunk, hogy hamarabb szükség lesz a súlyemelős segítségre, mivel vele csak hétvégénte tudok edzeni. Így ma be is mentem Imrebához, hogy lebeszéljem vele a dolgokat. Megintcsak nagyon segítőkész volt, rögtön rávágta mi a megoldás: GUGGOLÁS. Amit eddig is tudtam, és szomorú is vagyok, de ez van. Szóval holnap kezdődik a meló, és 6 hét múlva akkora combom lesz, mint egy kibaszott tehénnek. Bár csak 2 és nem 4 lábam van, de ez most anatómiailag teljesen lényegtelen.

Viszont így ma már nem mentem Kettlebellre... úgyhogy elmentem Tamáshoz elköszönni, és megköszönni az eddigi 6 hónapos munkáját, amit tett értem. Igazából Lackás már kiröhögött az én kis érzelgős lelkem miatt :D De azért bevallom kislányosan, keményen szarul esett a búcsúzkodós rész. Vittem neki ajándékot is a vállára, remélem azért használni fog valamit.

Nagyon fognak hiányozni az edzések és a társaság. Tamás pedig egy roppant jó edző, és egyben egy nagyon értelmes, figyelmes ember. Az iránta való érzett tiszteletből kitöröltem a múltkori nagy port kavart bejegyzésem, bár a kommenteket meghagytam.

Nem is egyszer volt olyan, hogy csak hozzám odajött segíteni, addig csiszolgattuk a technikát, amíg tökéletes nem lett (enyhe túlzással). Nem azért, mert szarul csináltam volna, hanem azért, mert látta, hogy akarom, és ez megtisztelő.

Na ennyit erről, a későbbiekben még biztos megfogok fordulni pár edzésen.

A kis 16 kilós pedig jön le Szegedre, mert most már jó idő van, aztán lehet menni állatkodni az udvarra.

Na ilyet se olvastok többet tőlem :P

u.i.: te, ez nagyon buzis lett?