A következőket próbálom teljesen úgy írni, hogy semmiféle elfogultság ne legyen bennem Lacee felé (igen, még mindig udvarol nekem Csilla tudta nélkül, de én csak barátként tudok rá tekinteni). Na meg nem is vagyok nagy szakértő, én csak a tapasztalataimat fogom leírni, meg amiket én gondolok az egészről.

Ugye voltam a legutóbbi RKC Instuktori képzésen, szóval elég sok embert láttam ott. Voltak furcsa arcok is, hogy "te jó ég, ő vajon mit akar itt", meg számomra megdöbbentő módon olyanok is, akik már RKC létükre pl tök nyugodtan ott cigiztek, amit én igazából nem nagyon tudok összeegyeztetni a Kettlebellel, meg alapvetően a sporttal. De voltak szép darab emberkék is, meg igazán szívósak. 

Lacee eredményeivel tisztában voltam már az elején, 14 év judo, meg stb stb. Mielőtt elmentem Szegeden edzésre, azért Tamásról is hallottam jópár dolgot, meg átolvasgattam a blogját is, na meg ugye Laci ajánlotta, és ő nagyon jónak tartja, akkor meg semmit nem veszthetek vele. Nem is vesztettem, hihetetlen fantasztikus ember, meg nagyon jó edző.

Mégis mind a kettő más:

Kettlebell előtt már pár hónapot jártam Laceehoz, mint "magántanítványa", tisztában voltam vele milyen motivációt képes adni, és milyen képességei vannak. Tomival nulláról indultunk.

Ez a 3ik hónap, hogy Szegeden edzek, tehát mára szerintem mind a kettőt elég jól ismerem, bár Cegléden csak két edzésen voltam, egy kezdőn és egy haladón.

Tomi egy tök nyugodt, kedves, közvetlen és nagyon precíz ember. Mondhatni maximalista, ja és baromi sokat tud beszélni, értelmesen, ami azért elég ritka. Az edzésekhez is teljes mértékben így áll hozzá. Kettlebell edzésben azért vitathatatlan előnye van Laceehoz képest, és hatalmas tapasztalata, nem egy csoport fordult már meg a kezei között, ami elég sok embert jelent. Tekintve azt, hogy Szeged egy sokkal nagyobb város, mint Cegléd, pluszban a sportra való hajlandóság is százszorta nagyobb. Ahogy én látom, szerintem gondosan felépített edzés tematikája van, az elején mindenbe belekóstoltunk picit, aztán, ahogy Ő szokta mondani, "kikockázzuk" a dolgokat. Végtelenül részletesen. Volt alkalmam "különóráján" is részt venni, és egy egyszerűnek tűnő TGU-ról hihetetlen sokat tudott elmondani. Ha valamit megtanít, akkor azt tényleg borzasztó alaposan teszi, és addig nem is lép tovább, még nem tudja mindenki. Sokszor akár vissza is kérdez a csoporttól, van hogy elkell ismételnünk az előző tréningen tanultakat. Nagyon jó érzéke van a tanításhoz, és nem elhanyagolható dolog, hogy Laceehoz hasonlóan nagyon jó eredményei vannak, ami azért nem kis tiszteletet érdemel. Nem is tudok olyan RKC-ról, aki annyit tudna snatchelni 5perc alatt, mint ők ketten. De ez csak egy dolog a sok közül. Külsőre végülis elég szigorú embernek néz ki, érezhetően az is úgy gondolom, nem azt mondom, hogy a tipikus vaskezű diktátor, de ha szól, akkor annak úgy kell lennie. Ennek ellenére az edzések felhőtlen hangulatban telnek, imádok abba a csoportba járni, és szerintem Tamás is nagyon szereti a tanítványait. Rögtön észreveszi ha problémád van, odajön és segít, ránézésre tudja mi nem megy, miért nem megy, hogyan lehetne megoldani. Rengeteg kis apró feladata van, ami sokat segít különböző feladatoknál, úgy hogy az ember talán nem is gondolná, mindezek mellett érezhetően tiszteli ő saját maga azt, amit csinál.

Lackás egy teljesítmény centrikus állat, és ez a legnagyobb dícséret, szerintem :) Szintén nagyon professzionális, ha arról van szó, addig ismételtet egy feladatot, amíg helyesen meg nem csinálod, addig pedig megpróbál minden eszközzel rávenni erre. Mindent előhúz a kis tarsolyából, amit csak tud, hogy siker legyen a vége. Tudja, hogy mikor kell megdícsérni, mikor kell lehordani, tudja mikor kell csendben maradni, és mikor kell veled ugatnia, hogy még véletlen se add fel. Többször volt már úgy, hogy csak azért tudtam valamit megcsinálni, mert fölém állt, aztán nyomta a szövegét :) A kettőjük edzése teljesen máshogy van felépítve, Laceenál szinte egy szusszanatnyi időd sincs, tudja hol a határod, és ki is hajtja addig a beled. Többen is mondták most a kezdőknél, hogy ez a csütörtöki edzés bőven brutálisabb, mint a keddi, amit nem ő tart. Bár arról nem tudok nyilatkozni, gondolom más a felépítése azoknak az edzéseknek. Tamás azért ennél jóval barátibb, de ő is tud nagyon kemény lenni, és rendesen meghajtja az embert, bár Lacikánál lehet érezni, hogy sokkal inkább a CrossFit halálossága felé viszi el az edzéseket. Mind a két módszer nagyon hatásos szerintem. Ha csak azt vesszük, hogy ő mit vagy miket visz véghez, akkor abszolút nem panaszkodhat az ember, ha bemegy az edzésére, és nem biztos, hogy ki is jön onnan. Viszont az a tapasztalat, ami Tomiban megvan, egyelőre hiányzik belőle, bár ezen remélem nem sértődik meg, de azért mégiscsak 23 éves még. Nem a sporttal való kapcsolatáról beszélek, hanem az emberekről. Ezt most vettem észre igazából csütörtökön. Hihetetlen jó tanár személyi edzőként, és amit a Judos srácokkal művelt az is elképesztő. De azért az utca emberével nehezebb bánni, de ez gondolom csak idő kérdése. Viszont visszatérve az előzőre, ő tényleg született sportoló, aki tökéletesen ért a sportolók nyelvén, és képes valami mérhetetlen motivációt nyújtani olyan embereknek is, akik országos, európa és világversenyeken vettek részt. Ott állnak, szenvednek, mint az állat, de csinálják, mert ő azt mondja. Ez szerintem azért nem kis teljesítmény. Bár nem hiszem, hogy annyira részletes, mint Tomi, viszont az tény, ha eljársz az óráira, 3 hónap múlva, a kurzus végén teljesen más emberként fogsz kijönni az edzésről. Én ugye őt suliból, meg baráti társaságból ismerem, és ami legjobban meglepett először, hogy mekkora tudást halmozott fel a testmozgással kapcsolatosan. Először csak találgatni tudtam, hogy na most vajon ezeket honnan szopja ki, vagy tényleg így van, ahogy mondja? És tökre meglep a dolog, hogy mikor beleolvasok egy-egy Tesztoszteron magazinba, akkor nem kevésszer olyat olvasok, amivel én már rég tisztában vagyok, mert Lacika már elmesélte. Tehát nem szarral gurít ő sem, mint ahogy Tomi sem. 

Két nagyon különböző ember, tök más edzésekkel, de én mégis Őket tekintem a legjobb RKC-knak (bár ebben már többen is megerősítettek). Persze ez az én személyes véleményem, és természetesen nem ismerem mind :) Az egészet ne vegyétek kőkemény seggnyalásnak, ezek az én gondolataim voltak, az edzésekről.

Akinek esetleg nem volt tiszta, a bejegyzés Kovács László RKC-ról és Varga Tamás RKC-ról szólt (szigorúan éjbíszí sorrendben). 

pákó