Halihó mindenkinek, verseny óta nem jelentkeztem. A tenyerem majdnem begyógyult, bár mikor elfelejtem bekenni, akkor mindig szépen újra felreped, de nem zavaró. A hátamból még másnap elmúlt a fájdalom, úgyhogy máig minden rendben volt.

Erre a hétre két edzést terveztem, az egyik egy CrossFit total lett volna (gugg, elemelés, nyomás), a másik pedig egy súlyemelő összetett (lökés, szakítás). Mind a kettő meghíusulni látszik.

A hátamban, konkrétan a jobb fenekem tetején, és a felette lévő izomban megintcsak előjött a fájdalom guggolás közben. Helyesebben simán súlykivételnél. Már 95kg-nál is éreztem, de azzal még elég szépen felpattantam, úgyhogy tuti pr lett volna a mai nap, aztán ahogy a 100at a nyakamba vettem, ott már tudtam hogy ebből beszarás lesz. Úgyhogy abba is maradt az edzés... :(((

Holnap bemegyek még valamit ficegni súly nélkül, nem hiszem hogy fogom már róla írni bármit is :)

Tehát a poszt azért született, mert nem lesz több bejegyzés. Imike elköltözik Miskolcra, nem, ezzel nem szűnik meg az élet, de ha éppen netközelbe fogok jutni, akkor valószínűleg nem blogot szeretnék majd írni. Az edzésekkel kapcsolatosan nem tudom mi lesz a helyzet, ami biztos, hogy CF-et szeretném egy picit háttérbe szorítani, max hétvégénte Laceeval egy kis lötyögés. Nagyon komolyan elhatároztam, hogy tényleg szeretnék 70kg fölé menni. Ezt pedig a súlyemelő alapgyakorlatokkal szeretném elérni. Nem fogok nagyon eltunyulni, ahova megyek majd elég sokat kell futkározni meg ilyesmi. Hogy hova, az tök mindegy, nem is szeretnék róla beszélni, majd egyszer kiderül :)

Szóval ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki figyelemmel kisérte, hogy hogyan váltam majdnem férfivá a 48kg-os kis pöcsből, azoknak akik végigkisértek minden új rekordot, bátorítottak és dícsértek. Ezek nekem nagyon fontosak voltak, és nagyon jól estek. Azzal hogy nem fogok blogot írni, persze nem veszik semmi, akivel eddig is találkoztam, azokkal valószínűleg a későbbiekben is fogok, akikkel beszéltem, azokkal pedig ugyanúgy fogok is.

Akik pedig a legtöbbet tettek értem, természetesen Csilla és Lacee. Nekem ők olyanok, mint a második családom, sokszor inkább első :) Úgyhogy elmondhatatlanul hálás vagyok nekik, na meg a kis tökmag Mercikének :P Nem mondom, iszonyatosan fog hiányozni, hogy ha esetleg unatkozok, akkor nem tudok bemenni hozzájuk, vagy csak nem ülhetek ott a teremben, és Ők nekem nem csak edzésben, hanem szószerint mindenben segítettek. De hát most minimum fél évre elbúcsúzunk :) Úgyhogy ha letudnám írni, hogy mennyire büszke vagyok rájuk, és mennyire fontosak nekem, akkor leírnám :DDD de nem tudom.

Még egyszer köszönök szépen mindenkinek mindent, amit tudok, azt Tőletek tanultam :)

Halihókindapó